« Vissza Trükkös tolvajok: amikor az imádkozás sem segít  « Portaszolgálat  2009. augusztus 20.

Csöngetnek. Az idős ember ajtót nyit, és két embert lát, az egyiknek a keze meg van bilincselve, a másik pedig egy rendőri igazolványt mutat. Ez utóbbi közli a meglepett sértettel, hogy a megbilincselt férfi egy tolvaj, aki ezen a környéken több házba is besurrant, állítása szerint a sértettébe is, és ezt szeretnék leellenőrizni. Az idős ember megijed, és beengedi őket a lakásába. Az ingatlanon belül az ál-rendőr vallatni kezdi, sokszor arra is rábírja az áldozatot, hogy maga is nézze meg, nem tűnt-e el valamilyen értéke. Ilyenkor szoktak ismét csöngetni. A trükk szerint ugyanis egy másik rendőr is a helyszínre érkezik, aki határozottan állítja, hogy a tolvaj a hátsó nyílászárók valamelyikén hatolhatott be a házba, és ezt sürgősen ellenőrizniük kell. Az idős embert ezzel a trükkel hátracsalják, az ál-tolvaj pedig azonnal aktiválja magát. Villámgyorsan körülnéz, és a standard helyekről (amit korábban a sértett is megmutatott), párna vagy matrac alól, a virágvázából, a ruhásszekrényből, a fehérneműk alól magához veszi a dugipénzt. Az ál-rendőrök, miután leellenőrizték, hogy a hátsó ablakok csukva vannak, még valami jegyzőkönyvet is aláíratnak a sértettel arról, hogy semmije sem tűnt el, majd eltávoznak a lakásból. A sértett gyakran csak napokkal később veszi észre, hogy mindenétől megszabadították. Az utóbbi időben egy másik trükk is divattá vált. Az elkövetők ezúttal orvosként csöngetnek be az idős emberhez, akivel egy drámai hírt közölnek, a fiúk, a lányuk vagy az unokájuk súlyos balesetet szenvedett, és a megmentése érdekében egy nagyon drága műtétre lenne szükség. A teljes hitelesség kedvéért előre kinyomozzák a hivatkozásul felhasznált családtag nevét, amivel az idős embert teljesen összezavarják. Ilyenkor pánikszerűen fizetni szokott az illető, és csak jóval később, már a kért nagy összeg átadása után jut eszükbe, hogy az állítólagos sérült rokonukat felhívják telefonon. A hidegzuhany ekkor éri őket, a gyerek vagy unoka ép és egészséges, szó sincs balesetről, szó sincs életmentő műtétről. Több oldalon keresztül tudnánk sorolni a különböző trükköket. Az ál vízvezeték-szerelőtől kezdve a pénzzel tartozó baráton keresztül egészen az önkormányzat köztisztviselőjéig használatosak a szerepek. Az idős emberek pedig legtöbbször könnyű prédának bizonyulnak. S mivel egyedül vannak, sokszor tanácsot sem tudnak kérni, maguk pedig minden trükkre gyermeki naivsággal reagálnak. E sorok írója is tanúja volt egyszer, amint a szomszédjában élő idős embert egy ilyen trükkös tolvaj szédítette. Akkor szerencsére működött a foglalkozási ártalom, odafigyeltem a szomszédra, mely a csalót meglehetősen kellemetlenül érintette, és az első adandó alkalommal elfutott a helyszínről. Jómagam is csak akkor szembesültem azzal, hogy még ezek a bűnelkövetők is milyen szervezetten dolgoznak. A menekülő csalót ugyanis a sarkon egy járó motorú autó várta, mely a beszállást követően nagy sebességgel elhajtott a helyszínről. Olyan gyorsan történt mindez, hogy a potenciális áldozat még a pénztárcájában kotorászott, mikor a megzavart csalók már árkon-bokron túl voltak. A trükkös tolvajok minden kerületben jelen vannak. Zuglóban és a XVI. kerületben az elmúlt egy-két évben határozottan megnőtt a számuk. Az ellenük folyó harcot pedig csak nehezíti, hogy az idős emberek a számtalan felhívás ellenére is beengedik a tolvajokat, akikről aztán semmilyen személyleírást nem tudnak adni, és gyakran csak napokkal később (vagy néha akkor sem) értesítik a rendőrséget. A rendőrök megpróbálnak elébe menni a bűncselekményeknek: a helyi sajtóban rendszeresen felhívják az idősek figyelmét a rájuk leselkedő veszélyekre, és megpróbálják a fiatalabb szomszédokat is rávenni, hogy figyeljenek jobban a környezetükben élő veszélyeztetett korosztályra. Krammer György ezredes, zuglói rendőrkapitány azonban nemrégiben megelégelte, hogy ezek a felhívások rendszeresen süket fülekre találnak. Fogta magát, végigjárta a kerületi egyházközségeket, melyek vezetőivel sorra együttműködést kötött. A megállapodásuk arról szól, hogy az egyházközségek saját hatáskörükön belül úgynevezett utcaőröket jelölnek ki, olyan lakókat, akik régóta egy azon helyen laknak, és akik mindenkit jól ismernek a környéken. Ezek az őrök pedig, ha bármi rendkívülit tapasztalnak, azonnal jelzik azt a rendőrségen. Az ügyeletes tisztnek mindig tudnia kell, hogy az információ kitől érkezett, ennek megfelelően a rendőrség is gyorsan reagálni tud majd a bejelentésekre. Hogy mire kell figyelnie az utcaőröknek? Erről felkérésre a rendőrség szakemberei bármikor felvilágosítást tartanak. Az egyházközségek vezetői pedig (felekezetre való tekintet nélkül) megígérték, hogy a miséken, az istentiszteleteken, vagy az izraelita szertartásokon maguk is rendszeresen felhívják a veszélyekre, illetve az információadás fontosságára a híveik, vagy az egyházközségi és gyülekezeti tagok figyelmét. (S)

Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu