Helyi Hírek - Független folyóirat   2024.03.28. csütörtök
Gedeon, Johanna
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 28658887
   « Vissza

Miért nem tanúskodnak az emberek?

 « Rendőrségi hírek 
2010. február 3.
 

A segítőkészség hiánya mögött nem mindig az emberi humanitás csökkenése áll. Sokszor objektív okok miatt nem akarnak az emberek másokon segíteni. „Hogyne, hogy aztán nekünk legyen bajunk belőle, vagy nekünk kelljen a bíróságra járkálniuk!” – vallják egyre többen a potenciális tanúk közül. (Minden állampolgár potenciális tanúnak számít.) Emiatt a sértetteknek, a rendőröknek egyre nehezebb a helyszínen tanúkat szereznie. Egy ilyen esetről tájékoztatott bennünket az egyik olvasónk is.

„Tisztelt Szerkesztőség! Azért fordulok Önökhöz, hogy megosszam az olvasókkal, miként jártam. Anno a Helyi Hírekben is megjelent, hogy a századikként aszfaltozott Hársfa utca munkálatai közben történt egy apró incidens. Október 4-én, vasárnap koraeste a munkagépekre vigyázó őr, érthetetlen okból autójával a munkaterületen belül ámokfutásba kezdett, és eközben mások vagyonát veszélyeztetve szinte totálkárosra törte az autóját. (Ez látszik képünkön. A szerk.) Az esetnek akkor az egész utca szemtanúja volt. Többek között magam is. Mikor a rendőrök a helyszínre érkeztek, az őr ellenállt nekik, ezért a járőrök kényszerítő intézkedést foganasítottak vele szemben. Emlékszem, az akciófilmbe illő jelenetek jelentős mértékben borzolták a kedélyeket. Miután a beszámíthatatlan állapotban levő férfit a mentők elszállították a helyszínről, a rendőrök arra kértek, hogy mondjam jegyzőkönyvbe a látottakat, és aláírásommal is igazoljam az intézkedésük jogosságát. Ezt állampolgári kötelességemnek éreztem, ezért meg is tettem.

Aztán eltelt két hónap. Időközben elkészült a Hársfa utca, leesett az első hó, majd jöttek a mozgalmas decemberi ünnepek. Ki gondolt már arra a biztonsági őrre? December 29-én aztán ajánlott levelet hozott a postás. Ez sosem jelent jót, de azért természetesen átvettem. (A levél dátumából kiderült, hogy azt közvetlen karácsony előtt, december 22-én adták postára.) A Budapesti Nyomozó Ügyészség küldte nekem, melyben január 7-re tanúként idéztek be. Hogy milyen ügyben, arról egy árva sor sem szerepelt a levélben, helyette három bekezdésen keresztül azt taglalták, hogy milyen szankciókra számíthatok, ha elmulasztanám a tanúskodást. Ebben még az 500.000 Ft-os büntetést is meglebegtették. Már ekkor kinyílt a bicska a zsebemben. Január 7-én éppen síelni szerettem volna, a szállásom már régen be volt fizetve, ezért a levél kézhezvételét követően azonnal felhívtam az ügyészséget. Ott készségesen közölték velem, hogy náluk a két ünnep között nem dolgozik senki. Telefonáljak január 4-én, az első munkanapon. Telefonáltam is. Először 8 órakor, ám megnyugtattak, az ügyész úr csak 10-re jár. Végül nagy nehezen sikerült őt utolérnem.

Elmondtam, hogy mi a problémám, mire felajánlotta, hogy menjek be másnap, január 5-én. Az a beszélgetésünkből hamar kiderült, hogy a tanúskodás alól úgysem tudnék kibújni. Hogy miért akartam volna kibújni? Mert Rákosszentmihályról a Belgrád rakpartra kellett beutaznom. Ez alaphelyzetben sem egy félórás kiruccanás. Mindezt munkaidőben, ráadásul saját költségen. Mert innen minimum három járművel juthattam be a Duna-parti irodába (ami már önmagában is egy-egy órát vett volna igénybe), vagy választhattam az autóval való bemenetelt. Azzal a tudattal, hogy az V. kerületben a benzinköltségen kívül még borsos parkolási díjra is számíthatok. Az ügyészségnek ugyanis nincs ügyfélparkolója, ezért mindenkinek saját leleményességére és ügyességére van bízva, hogy hol és miképpen parkolja le az autóját.

A levélben azt írták, hogy a kihallgatás időpontja egy óra lesz. Én – mivel a tömegközlekedéstől való egyre erősebb tartózkodásom miatt az autós bemenetelt választottam – ennek megfelelően dobáltam be a pénzérméket a parkoló automatába. A kihallgatás azonban ennél jóval tovább eltartott. Köszönhetően a kőkorszaki módszereknek. Egyrészt elmondatták velem a verziómat, majd az ügyész elkezdte diktálni azt a jegyzőkönyvírónak. Katasztrófa volt hallani azt a magyartalan makogást, nyekergést, ráadásul tudtam, hogy vészesen közeledik a parkolóidőm lejárta is. Mivel már volt részem a kerékbilincs adta örömökben, felálltam, és jeleztem a kihallgatóimnak, hogy pénzt kell dobnom az automatába. Ezt is jegyzőkönyvbe vették, majd lekísértek, én meg uccu neki, rohanhattam az autómhoz. Újabb egy órát kellett bedobálnom az automatába.

Bevallom, megfordult a fejemben, hogy otthagyom az egészet, és elhúzok a francba, de aztán győzött a lelkiismeretem. Visszamentem, és végigszenvedtem a jegyzőkönyv elkészítését. Miután a hat papírlapon körülbelül 40-szer aláíratták velem a leírtakat, távozhattam az épületből.

Már sötétedett. Beültem az autómba, s mivel nagyjából tudtam, hogy több ezer forintomba került ez az egész játék, amely ráadásul még örömet sem okozott, megfogadtam magamban, hogy soha többé senkinek sem fogok tanúskodni.” (Név, cím a szerkesztőségben)

 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Legutóbbi lapszámunk - 2024. március 20.
2024. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
Ide kattintva megtekinthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Ide kattintva megtekinthető
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez