Bár sztárvendégként Makrai Katalin volt meghirdetve, a közönségnek Mészöly Kálmánnal, a Vasas „szőke sziklájával” kellett beérnie azon a nagygyűlésen, amelyre március 1-jén került sor az Erzsébet-ligeti Színházban. A rendezvény első szónoka Kovács Péter polgármester volt, aki a választások során indul a parlamenti mandátumért. – Volt egy álmom – ragozta Kovács Péter a híres mondást (I have a dream), elmesélve azt, hogy egykoron hogyan képzelte az életet egy ilyen kertvárosi kerületben. Azután, amikor úgy hozta a sors, hogy polgármesterré választották, nagy iramban látott hozzá az álmai megvalósításának (nyolc év szocialista semmittevést követően). Hosszan sorolta azokat az eredményeket, amelyeket sikerült az eltelt bő három év alatt elérni, és nem is untatnánk olvasóinkat a részletes ismertetéssel, mert aki itt él a XVI. kerületben, valóban lépten-nyomon láthatja a fejlődést. – Van egy álmom – idézte a polgármester Martin Luther King mondását, immár az országos ügyekre utalva. Egy olyan országról, ahol a tisztességes munka az érdem, nem pedig a munkakerülés. Ahol gondoskodnak a munkaképtelenekről, de nem jár támogatás azoknak, akik tudnának, de egyszerűen nem akarnak dolgozni. Ahol az ország vezetésével megbízott politikusok valóban építik az országot, nem pedig hazahordják annak javait. Ez az álom az, amelynek megvalósításáért tenni szeretne, és ez az oka annak, hogy polgármesterként ringbe szállt a parlamenti mandátumért. Tegyünk az álmainkért, tegyünk a változásért, mert ha mindenki megteszi, amit kell, akkor az álmaink valóra fognak válni – fejezte be beszédét Kovács Péter. Mészöly Kálmán arról beszélt nagyon szórakoztatóan, hogy az előző rendszer sikeres focistája hogyan került a Fideszhez. Megtudhattuk, hogy bár szülei a kommunista rendszer ellenségeinek számítottak (apja többször börtönben is volt), ő tehetséges fiatalként felküzdötte magát az élvonalba, bár alapvetően nem értett egyet az előző rendszer céljaival. Baráti szálak fűzték a Fidesz több vezetőjéhez, s a szövetség azt a polgári szemléletet tükrözi, amelyet ő családjából, felmenőitől ismer, és számára természetes, hogy segíti céljaikat. Nagy várakozás előzte meg Tarlós István beszédét, aki elsősorban azt a rendszert ostorozta, amelyet az elmúlt években kialakítottak az MSZP és az SZDSZ vezetői. Szinte hihetetlen mértékű adósságokat halmoztak fel: a főváros tartozásait alig lehet számba venni, s bizonyosra vehető, hogy elrejtett dolgokat is talál az új vezetés a 20 éve azonos irányítású fővárosi városházán. Az ország helyzete hasonlóan tragikus, nehéz feladatot vállal magára az új kormány – vesztett háborúk után nézett ki így Magyarország gazdasága. Szólt a radikális mozgalmakról, amelyeknek a célkitűzéseivel nincs is semmi probléma. Ebben a nehéz helyzetben teljesen érhető az embereknek az a kívánsága, hogy a felelősöket számoltassák el, sőt, a bűncselekmények elkövetőit állítsák bíróság elé. Tengernyi gond van az országban, elsősorban azért, mert az előző kormány értelmes irányítás helyett a zsebek megtömésével volt elfoglalva. Hangzatos jelszavak helyett azonban pontos és tudatos cselekvésre van szükség, s ennek során emlékeztetett arra, hogy a most kipattanó bűnügy-sorozatok felderítését a Fidesz által megtett (tényekkel megalapozott, jogilag helytálló) feljelentés indította el. A nehéz gazdasági helyzetben nagyon könnyű olyan célokat megfogalmazni, amelyekkel egyetértenek az emberek, de a megvalósítás már sokkal nehezebb. Esze ágában sincs szidni a Jobbikot, különösen nem annak szimpatizánsait, mert a felvetett gondolatok többségével egyetért, ám a megvalósításhoz határozott erőre, tapasztalatra, kitartó munkára van szükség. |