Hargitai István és az öt képviselőjelölt
A XVI. kerületi civil szervezetek laza szövetsége szervezett képviselői vitát a Jókai úti irodaház nagytermébe március 22-én, amelyre lapunk is (mint a képviselőjelöltek egy része) a Fórum újságban megjelent hirdetés útján kapott meghívást. A helyszínen igen nagy tömeg volt, ami részben annak volt köszönhető, hogy a képviselőjelöltek (az esemény kiszámíthatatlan kimenetele miatt) mozgósították híveiket, akik bokrokban helyezkedtek el ülve-állva a sokkal kisebb létszám befogadására alkalmas teremben. Ez persze elsőre nem volt feltűnő inkább csak akkor, amikor a tetszésnyilvánítások, fújolások szintén a politikai beállítódásnak megfelelő néző-csoportokban történtek – de a közönség kulturált viselkedésének következtében semmilyen rendkívüli esemény nem történt.
Vas Zoltán (Jobbik)
A képviselői vitának meghirdetett est műsorvezetője Hargitai István volt, a XVI. kerület ismert közéleti szereplője, volt MDF-es képviselő, a pártfüggetlen szövetség hangadó képviselője, a Fórum újság állandó szerzője, akinek elkötelezett magyarságához aligha férhet kétség – bár szervezői képességére apró árnyékot vet, hogy a legutóbbi Fórum-futást a felújítás miatt teljesen felásott Tanács-parkba hirdette meg (a mezőny azért szerencsére célba ért). Mint a képviselői fórum meghívott jelöltjei számára kiderült, a helyszínen elsősorban az elkötelezett magyarságukból kellett volna vizsgázniuk, mégpedig úgy hogy a többségük nem kapta meg előre a meglehetősen körmönfont vizsgakérdéseket.
Bevezetésként Hargitai felvezetett egy több mint tíz perces videofilmet, amely drámai hangon szólt arról, hogy a szocialisták az elmúlt nyolc évben milyen mértékben tették tönkre az országot. Miután erről mindenkinek van saját véleménye, a közönség egyre hangosabban követelte, hogy ne húzzák az időt, halljuk a képviselőket – de a film azért még rendben lement. Utána be tudtak mutatkozni a jelöltek, akik között valóban ismeretlen arcokat lehetett látni (bár mindegyikük összeszedte a szükséges ajánlásokat). Vas Zoltánról, a Jobbik jelöltjéről megtudhattuk, hogy vidéki származású, hosszabb ideje él a fővárosban, volt vállalkozó, majd a kereskedelemben dolgozott, s a Gárdába való belépése után került a képviselőjelölti posztra. Szabó Barbara hamvas bájjal képviselte a Lehet Más a Politika irányvonalát: a 32 éves környezetgazdálkodási mérnök beszámolt arról, hogy társaival egy borsodi faluban építettek közösséget, s ez igen fontos, miként az is, hogy minél több családi házra kerüljön fel a napkollektor.
Szabó Barbara (LMP)
Az első indulatokat Fejér László Előd, a 24 éves, erdélyi születésű közgazdász, MDF-jelölt váltotta ki, amikor lelkesen éltetni kezdte Bokros Lajos programját, amely kiválóbb valamennyi párténál (a megvalósításra még nyilván kicsit várni kell). Nemigen kellett bemutatni Kovács Péter polgármestert, a Fidesz jelöltjét és Vidorné Szabó Györgyit, aki nyolc éve MSZP-s képviselő, bár érdekes volt megtudni, hogy Kovács Péter akkor született, amikor Vidorné ide költözött a kerületbe.
Kovács Péter (Fidesz- KDNP)
Ennyi szabadjára engedett locsogás után Hargitai visszavette a szót, s feltette az első vizsgakérdést: a 48-as márciusi ifjak követeléséből megvalósult-e a legfontosabb, a Magyar Nemzeti Bank? A képviselőjelöltek a maguk képzettségének megfelelően válaszoltak valamit, míg a Jobbik jelöltje igen veretes választ adott, s ez láthatóan összecsengett a műsorvezető elképzeléseivel, aki a jelöltek válaszának befejeztével felállt, és a közönséggel is ismertette a kérdésre adható egyetlen helyes választ. Ezután szintén egy vérbeli helyi ügy következett: az EU csatlakozás mérlege, a lisszaboni szerződés fényében. A jelöltek becsületére mondva erről is mind mondott valami értelmeset, a Jobbik jelöltje viszont ismét brillírozott, Hargitai pedig újra végigvárta a jelöltek mondókáját, s mint egy vizsgabiztos, utána felolvasta a közönségnek a helyes választ. Közben Kovács Péter észrevette, hogy a Jobbik jelöltje a szép szabatos válaszokat valami lapról idézi, s bizonyára úgy döntött, hogy véget vet ennek a komédiának. Felállt, s elmondta a közönségnek, hogy szerinte itt Hargitai úr, a műsorvezető akarja megmondani mindenkinek a frankót, s ugyan emelje már fel az a kezét, aki a jelöltek vitája helyett a műsorvezetőt szeretné hallgatni. A kérdés tán 2-3 szavazatot kapott, s ezzel sikerült bizonyos mértékben kiiktatni a vita folyamatából a kissé túltengő műsorvezetőt. (Teljesen nyilván nem lehetett, mert még sor került olyan veretes kérdésekre, mint: Tagja-e Ön valamely titkos társaságnak? – hiszen az köztudomású, hogy ha egy jó magyar ember keményen a másik szeme közé néz, és ilyet kérdez, akkor arra csak őszintén lehet válaszolni. Fel is állt minden jelölt, és elmondta: Nem vagyok tagja titkos társaságnak. Nem vagyok tagja titkos társaságnak. Nem vagyok tagja titkos társaságnak...)
A vérbeli összecsapás a Fidesz és az MSZP jelöltje között zajlott, bár meg kell mondani, hogy a Jobbik jelöltje is megcsillogtatta a párt közismert frazeológiáját (el kell számoltatni a rendszerváltozás haszonélvezőit, vissza kell vásárolni a gyárakat azon az áron, amennyiért megvették, állami vállalatokat kell létrehozni, fel kell számolni a bűnözést – csak azt nem tudtuk meg, hogy hogyan.) Vidornét láthatóan bántotta, hogy egy erősen jobbos filmvetítéssel kezdődött a rendezvény (mondta is, hogy ezek az adatok nem hitelesek, mert még nem bocsátották azokat társadalmi vitára), s hosszan sorolta, hogy mennyi minden épült négy év alatt az országban – csak valahogy nem akarjuk azokat észrevenni. Szólt egy sor próbálkozásról, beindított folyamatról is, amit (sportnyelven) szépen lecsapott Kovács Péter: nyolc évük volt arra, hogy jobbá tegyék a dolgokat, és még most is csupa befejezetlen próbálkozásról hallunk. Most már ideje olyan képviselőt, olyan pártot megbízni az ország ügyeinek irányításával, akik nem csak próbálkoznak, hanem végre tesznek is valamit.
Vidorné Szabó Györgyi (MSZP)
Bár a kérdések továbbra is a műsorvezető irányából érkeztek, a jelöltek jócskán kitértek az elvárt irányból, mivel nem kellett Hargitai megrovásától tartaniuk. Az alkotmány kapcsán Kovács Péter frappánsan kitért arra, hogy ez bizony kétharmados törvény, s majd akkor kellene ezt a kérdést feszegetni, ha a parlamentben is meglesz a szükséges kétharmad. A demográfiai helyzet elemzése is jóféle vitára nyitott teret. Vidorné szerint megfelelő a szabályozás, csak a hazai szaporodási kedv nem kedvez a gyermekvállalásnak. A törvényhozás több ponton segítette például a gyermekvállalást, így a családi napközik támogatásával (e helyütt említette a szociális szövetkezeteket, ahol például egy közös cél megfogalmazása jelentős állami támogatással jár). Kovács Péter ugyanezen szabályozásról elmondta, hogy az önkormányzatok a családi napközi létrehozásából teljesen ki lettek zárva, nekik csak a normatíva csökkenését kellett elszenvedniük. Szólt arról az anomáliáról, hogy a vállalkozásoknak a kibocsátott számla után akkor is be kell fizetniük az Áfát, ha azt meg sem kapták, s ez sok céget padlóra küldött, ezen feltétlenül változtatni kell. Vas Zoltán, a Jobbik jelöltje a kisvállalkozói szektornak nyújtandó olcsó hiteleket szorgalmazta, amelyet magyar tulajdonú bankoktól kaphatnának. Szabó Barbara, az LMP jelöltje az öko-adó bevezetése mellett szállt síkra, ami elősegítené a termelés környezetbarátabb folytatását.
A honvédelem kérdésénél a Jobbik jelöltje a csendőrség visszaállítását szorgalmazta, és azt, hogy be kéne népesíteni a vidéki laktanyákat, mert az ott helyben munkalehetőségeket is teremt, Kovács Péter pedig feltette a kérdést, hogy ha a rendőrség állományában minden ötödik ember főtiszt, akkor vajon ki van az utcán? A rendfenntartásban teljesen mindegy, hogy a szervezetet hogyan nevezik, az embereket az érdekli, hogy biztonságban legyenek az utcán. Szólt arról is, hogy az embereknek követendő példára van szükségük, s ez semmiképpen nem lehet olyan, aki hazaviszi a közpénzt (mint amire mostanában elég sok példát lehet hallani a büntetőjog területéről). Az LMP jelöltje kifejtette, hogy semmiképpen nem szeretnék a sorkötelezettség visszaállítását, az MDF jelölt szerint pedig vissza kell állítani a Belügyminisztériumot.
A központi kérdések sorában a képviselőjelölteknek még válaszolniuk kellett arra, hogy a magyaron kívül még milyen állampolgárok (aminek során az erdélyi születésű MDF-jelöltről derült ki, hogy megtartotta eredeti román állampolgárságát is), majd helyi érdekeltségű ügyek is napirendre kerültek. Szabó Barbaráról megtudhattuk, hogy a környezetvédelem elkötelezett híve, s ebben a kérdésben a XVI. kerület igazi jó terep lehetne, ahol a lakások, családi házak környezetbarát átalakítása sok terhet venne le a lakosokról – ennek érdekében az államnak is több forrást kellene biztosítani. Szó esett a HÉV és a metró tervezett összekötéséről, amivel kapcsolatban Kovács Péter elmondta, hogy az önkormányzat saját pénzből fizette az erről szóló terveket. Elmesélte, hogy a Szilas-patak medrét az eredetinek megfelelően kanyargósra szerették volna átalakítani, de ezt egyszerűen nem teszik lehetővé a vonatkozó előírások. Említést tett arról is, hogy az Ikarus gyár területén eredetileg lakóparkot akartak építeni, s miután ennek a tervnek az önkormányzat nevében keményen ellenállt, utána tettek le róla, s lett az Ikarus ipari park. Vidorné kifejezte reményét, hogy ha sor kerül az elszámoltatásra, akkor az Ikarus ügyével kapcsolatban ugye Széles Gábort is meg fogják kérdezni...?
Fejér László Előd (MDF)
Kovács Péterhez intézett kérdés kapcsán kiderült, hogy a bankok nem mindenkivel olyan kemények, mint a lakossággal. Az önkormányzat ugyanis 5 milliárd forint értékben bocsátott ki kötvényt, amelynek a forrását a svájci frank adta. Az önkormányzat ezt átváltotta forintra, s mivel jó nagy összegről volt szó, a bankok versengtek azért, hogy kinél helyezik el. Az eredeti frankhitel kamata ezzel egyidőben jelentősen csökkent, a forint kamata megnőtt, s az önkormányzat ezzel a pénzügyi művelettel egymilliárd forintot keresett. Kérdésre válaszolva Kovács Péter azt is elmondta, hogy ősszel ismét indul polgármesterként (tehát ha megválasztják parlamenti képviselőnek, sem hagyja cserben a kerületet).
A szocialisták és a Fidesz közötti világnézeti összehasonlításban elhangzott még egy szemléletes példa: a szocialisták azzal a feladattal küzdenek, hogy egy meglévő tortát hogyan tudnának jól elosztani, úgy hogy mindenkinek jusson belőle elegendő. A Fidesz receptje ezzel szemben az, hogy ha nem jut mindenkinek megfelelően, akkor sütni kell egy nagyobb tortát. Ferenci Zoltán