|
Hangos nevetés, jókedv, vidámság kísérte Varga György utolsó fellépését a Rácz Aladár Zeneiskolában, ahonnan a közel 40 pályán eltöltött év után, június 22-én ünnepélyes keretek között búcsúzott az igazgatói posztból. A népszerű zeneiskolai igazgató úgy döntött, hogy él a nyudíjba vonulás lehetőségével, s mostantól a családnak, unokáknak és a (jól megérdemelt) pihenésnek szenteli idejét. Mint mondta, egy nyugdíjas napja úgy telik, hogy egész nap nem csinál semmit, amit aztán este jól kipihen… Abba is beavatta a jelenlévő teltházas közönséget, hogy miért is szeretne ő a pokolba jutni: mert ott sokkal több kedves ismerőssel találkozhatna… 
Nem csoda, hogy a búcsúzás megható pillanatai és könnyei helyett Varga igazgató úr szavait vastapssal és vidám nevetéssel jutalmazták a jelenlévők. A mintegy másfél órás műsorban az iskola diákjai közül léptek fel néhányan, akiket az igazgató úr konferált fel, elmesélve közben, hogy az adott műfajban az iskola milyen érdemeket szerzett, ami említésre méltó, amire mindannyian büszkék lehetnek. A fellépők sorát a tanári kar egyik hölgytagja zárta, aki népszerű számokkal és a szép hangjával emelte az est fényét. A műsor végén a vendégeket az igazgató úr az előtérbe invitálta, ahol mindenféle finom falat és egy pohár pezsgő várta őket – egy utolsó koccintásra Varga György igazgató úrral, aki a hosszú évek példamutató munkájával beírta nevét a Rácz Aladár Zeneiskola történelmébe. Vendégsereg a búcsúztatón 
Hepp Béla képviselő a Szökellő szarvasok (műkedvelő együttes) nevében verssel búcsúzott Varga György igazgatótól, a verset és az eredetit tartalmazó képet alább közöljük: Szabálytalan szonett búcsúzóul Hát itt vagyunk, Gyuri, hogy búcsút intsünk, bár itt maradsz a lelkes kis csapatnak, mert barátságod, legféltettebb kincsünk, meg kell köszönjük, hogy nekünk megadtad, köszönjük, hogy bármit hoztak az évek, fordult a szél, vagy gondod nőtt ezernyi, megtartottad nyílt, tiszta szívű lényed, s nem hagytál bajtól minket sem leverni. Hát mit kívánjunk, hogy pihenni készül egy jó barát Atlasznyi terhű válla? Tovább kísérjen béke, jó zenész-fül, és sok öröm, és önmagadért hála. De tudd, ha majd a múlt melódiáit hallgatod: az Erdő visszavár, Gyuri, és ott a Szarvasok... 
A vers eredetiben, hátterében a Szökellő szarvasok 
|
