(Az esemény képei a szöveg alatt találhatók.) December 24-én nagy a sürgés-forgás, készülődés minden családnál. Csodálkoztam is a meghívón: a Kossuth Lajos utcába karácsony napján 11 órára hívtak egy Betlehemes játékra. Bár a rádió borút jósolt, mégis verőfényes napsütéssel köszöntött ránk kis Jézus születésének napja – az angyalok fújták el tán a felhőket…. Nem sokat kellett keresgetni az esemény helyszínét, népes csapat gyűlt össze a 85-ös szám előtt, az utca közösségének apraja-nagyja. Közel 20 gyermek készült nagy lelkesedéssel a Betlehemes játékra egy rövid, kedves karácsonyi történettel, mely egy régi, szinte elfeledett hagyományt frissít fel. A közös énekhez a figyelmes szervezők még szöveget is kiosztottak a jelenlévők között, így aztán nem is volt akadálya annak, hogy a Mennyből az angyaltól kezdve a Rossz a Jézus kis csizmájáig együtt énekeljen az utca népe. Megható volt nézni a verselő, éneklő, furulyázó gyerekeket, akik csillogó szemmel adták elő vállalt szerepüket. Eközben a szalmaágyba készített apró Betlehemben pedig ott aludt a kicsi Jézus… Az előadás után elindult az egész csapat, hogy boldog karácsonyt kívánjon az utca néhány idős lakójának, egy-egy kis ajándékcsomaggal. Sajnos nem mindenhol felhőtlen az ünnepvárás: az egyik idős néni férjét épp aznap vitte el a mentő. A betlehemesek jártak házról házra, a végén még süteménnyel is kínálták őket, a gyerekek legnagyobb örömére. Mire visszaértek, megsült a gesztenye, és a forralt bor sem párolgott még el. Akik ezen a feledhetetlen napon fényt és szeretetet hoztak a Kossuth Lajos utcai lakók szívébe: Szandi, Verka, Dani, Dávid, Zsolti, Anikó, Peti, Petrácska, Norbi, Sziszi, Benjamin, Andris, Gergő, Viki, Cili, Attila, Domi, Zsuzsi, Glória, Noel és Erik kisangyal… Az ötletért és a szervezésért pedig Petrovics Sándort (képeinken fekete zsinóros díszmagyarban), és feleségét, Kingát (az utolsótól visszafelé a 6. képen) illeti a dicséret, akik áldozatos munkájukkal igyekeznek nem csak az egyházközösségben, hanem lakóhelyük szűkebb környezetében is szeretetteljes szolgálatot végezni. Ezúton is köszönet érte! Eközben az újjászületett Sashalmi Piacon még mindig árulták a fenyőt, hogy mindenkinek felgyulladhasson a szeretet fénye a karácsonyfán a Szent estén... „Rossz a Jézus kis csizmája, sír a ködmöne. Ázik-fázik, megveszi az Isten hidege. Hogyha volna kis csizmám, Jézuskának odaadnám, Báránybőrös ködmönkémmel jó betakargatnám. Akkor hozzám hajolna. Talán meg is csókolna. Boldogabb az égen-földön senki sem volna.” |