Kecskék a határban. A XVI. kerület legnagyobb részén a védőtávolságok miatt továbbra sem lehet nagy testű és közepes állatokat tartani.
Októbertől módosult az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. Törvény. A XVI. kerület polgármesteri hivatalának állattartással foglalkozó ügyintézője, Görbe László tájékoztatta lapunkat a változásokról. Az eddigi szabályozás szerint csak az önkormányzat engedélyével lehetett haszonállatot tartani. Az utóbbi években a XVI. kerületben az volt a gyakorlat, hogy a belterületi részeken nagy haszonállatokat (sertés, ló) már engedéllyel sem lehetett tartani. A fent említett törvénymódosítás október 1-jétől lépett életbe. Ennek értelmében az önkormányzatok nem korlátozhatják rendeletben a haszonállattartást. Az engedélyezési procedúrát is mellőzniük kell, és a darabszámot sem határozhatják meg. Ez azt jelenti, hogy bárki tarthat a magáningatlanán haszonállatokat, ha betartja az állatvédelmi, közegészségügyi, építési, és környezetvédelmi előírásokat. Az önkormányzat képviselőtestülete csak az állattartás módját szabályozhatja rendeleti úton. Ez az állattartó épületek védőtávolsági előírásaira vonatkozik, vagyis, hogy az istállók, ólak, ketrecek milyen távolságra lehetnek a saját lakóépülettől, a szomszéd lakóháztól, fúrt, illetve ásott kutaktól, valamint a közterülettől. E szerint a rendelet szerint például a nagyállatok (ló, szarvasmarha, sertés) istállója a saját háztól 5 méter, szomszéd háztól 12 méter, a közterülettől 15 méter, fúrt kúttól 5 méter, ásott kúttól 15 méter távolságra lehet. A közepes (kecske, juh) és a kis testű (nyúl) haszonállatok illetve a baromfi esetében is hasonlóak a védőtávolságok. Klasszikus tyúkudvar fenntartása is lehetséges, természetesen a védőtávolságok betartásával. Fontos szempont a trágya kezelése. Meg kell oldani a zárt rendszerű kezelést, hogy a környezetnek ne okozzon problémát. Ami nagyon fontos, hogy élő vízfolyás közelében, kerületünkben a Szilas patak és a Caprera patak esetében, a védőtávolság 150 méter. Ezen belül semmilyen haszonállat tartása nem lehetséges. A XVI. kerületi átlagos telkek méretét figyelembe véve az önkormányzat által meghatározott védőtávolságok a ló, szarvasmarha, disznó, kecske tartását általában lehetetlenné teszik. Tyúkokat eddig is többen tartottak, miként nyulakat is, a legnagyobb problémát a szomszédokkal a kakasok okozhatják, akik kora reggel kurjantják szerte az ébresztőt, mikor a városi ember még az igazak álmát alussza. (A szomszéd kakas kukorékolása vezetett korábban egy celeb halálához...) Persze az is elképzelhető, hogy az egyszerűsödő törvényi háttér miatt megélénkül az állattartási kedv. Ugyanakkor nem biztos, hogy azok, akik haszonállattartásra vállalkoznak, tisztában vannak az állatvédelmi jogszabályokkal. Természetesen az állatvédelmi előírásokat minden esetben, akár haszonállattartásról, akár kedvtelésből tartott állatokról van szó, be kell tartani. A szomszédoktól, állatvédőktől érkező bejelentések alapján a jogszabályok betartását állatvédelmi eljárás keretében vizsgálják az önkormányzatok. A hazai állatállomány nagyon megfogyatkozott, és véhetőle ez késztette az országos irányítást arra, hogy szinte teljesen felszabadítsa az állattartási lehetőségeket. A nehezedő gazdasági helyzet nem csak vidéken, hanem akár a fővárosi kerületekben is sokakat késztethet arra, hogy ismét megpróbálkozzanak a háztáji állattartással. Az állattartás viszont óhatatlanul együtt jár például a legyek felszaporodásával, bizonyos mértékű trágyaszaggal, és ez ellen eléggé nehezen lehet védekezni. Októbertől tehát gyakorlatilag bárki tarthat kishaszonállatot az udvarán a XVI. kerületben is, ha az alapvető előírásokat, védőtávolságokat, és az együttélés szabályait betartja. Ha ez az állattartás a környék lakóit zavarja (trágyaszag, legyek, kakaskukorékolás), akkor az önkormányzat birtokvédelmi eljárásban kötelezheti az állattartót a változtatásokra, vagy akár tevékenységének felhagyására.
(A 2012. évi XVIII. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról a Magyar Közlöny 2012 évi 36. számában olvasható részletesen.)
|