|
A kémkedési per néven elhíresült büntetőeljárásban az elmúlt napokban hozott elsőfokú ítéletet a Debreceni Törvényszék. A vádlottak leginkább közismert tagját, Szilvási Györgyöt, az egykori baloldali kormány titokminiszterét (2002-től kezdve több, magas kormányzati beosztást is betöltött) felbujtóként elkövetett kémkedésért 2 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélték, a közügyektől 3 évre eltiltották.
Galambos Lajost, aki 2004 és 2007 között volt a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója, kémkedésért ugyancsak 2 év 10 hónapos szabadságvesztésre ítélték.
Laborc Sándort, aki mind a Gyurcsány-kormány, mind a Bajnai-kormány idején igazgatta a Nemzetbiztonsági Hivatalt, hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettében találta bűnösnek az eljáró bíróság. Az ő esetében a kiszabott 1 éves szabadságvesztés büntetést az ítélőszék 2 év próbaidőre felfüggesztette, így neki nem kell börtönbe vonulnia.
A kémügy 2011 nyarán robbant ki, ekkor láttak napvilágot olyan információk, miszerint a Nemzetbiztonsági Hivatal a szocialista kormányzat idején törvénytelen módon megfigyelt több vezető ellenzéki személyt, köztük Orbán Viktort és Kövér Lászlót.
Emellett később az is felmerült, hogy még nemzetbiztonsági vezetőként mindhárom elítélt személy részt vett egy a kormányzati gerincháló és több kormányzati szerv informatikai rendszere ellen indított hackertámadás megszervezésében, így külföldi ügynökök juthattak titkos információkhoz az NBH irodáiban.
Már a Portik-ügy kapcsán is felmerült, hogy a baloldal megfigyeltette a politikai ellenfeleit törvénytelen módszereket, sok esetben alvilági kapcsolatokat is felhasználva. A napokban hozott ítélet a közbeszédet már hetek óta uraló „maffiabaloldal” vádját is új megvilágításba helyezi. Ezzel már nemcsak az esetlegesen érintett személyek állítják, hogy róluk büntető törvénybe ütköző módon, akár alvilági kapcsolatokat is felhasználva gyűjtöttek információkat, ezt a független magyar bíróság is megállapította ítéletével.
Fontos kérdés, hogy a baloldal szembe néz-e most már a bírói testület által is megállapított bűncselekményekkel terhelt 8 évi kormányzásával, és elindul egy hosszú, megtisztulási folyamaton, vagy a hálózat összezár, és megpróbálják a kényes ügyeket szőnyeg alá söpörni. Előbbi - pártszimpátiától függetlenül – mindannyiunk, mondhatni a magyar jogállamiság érdeke. Utóbbi csak azoknak, akik a törvénytelenségek elkövetésében részt vettek, és abból politikai és anyagi hasznot húztak, és megpróbálnak továbbra is a politika felszínén maradni.
Az érintettek megnyilatkozásai sajnálatosan abba az irányba mutatnak, mintha az elkövetett bűncselekményekért senkinek nem kellene sem politikai, sem büntetőjogi felelősséget vállalni. Az akkori baloldali kormányzat vezetőitől a független hazai bíróságra mért vádaktól másra nem futotta, személyes érintettségükről, felelősségükről nem ejtettek szót. Ők gőzerővel készülnek a következő évi országgyűlési választásokra, mintha nem is a rendszerváltás óta a legsúlyosabb, a Gyurcsány, majd Bajnai–érában kormányzati körökből szervezett kémbotránnyal állnánk szemben. |
