|
Zarándokút
Május 21-én – magyar idő szerint hajnal 3 óra 51 perckor – lép az Ikrek jegyébe a Nap. Az Ikrek változó jegy, a levegő elemhez tartozik, s mint ilyen, elsősorban a mozgással, helyváltoztatással hozható kapcsolatba. Ezen belül mindenekelőtt a szűkebb környezetben végzett napi helyváltoztatások, asztrológiai nyelven: a kisebb utazások tartoznak az Ikrek jegy fennhatósága alá.
Van azonban valami mély, szimbolikus jelentése annak, hogy a Pünkösd időnként az Ikrek havába esik – már amikor nem a materialista szemléletéről és evilági örömökről nevezetes Bikába, amely helyzetnek ugyancsak megvan a maga jelképes értelme. Mindegyik asztrológiai jegy felhívja azonban a figyelmet önmaga ellentétpárjára. Így aztán – habár a „nagy utazások” jegye a Nyilas (nov. 23. – dec. 20.) – foglalkozzunk ebben a hónapban egy speciális nagy utazással, a zarándoklattal.
Életünk során egyidejűleg kétféle úton járunk: egy „külső” úton, amelyen a testünket cipeljük, és a mindennapok teendőivel foglalkozunk, és a lélek útján, a belső úton. Régen, amikor még nem létezett ennyi közlekedési eszköz, az emberek háromféle okból indultak útnak: úgy, mint idegen terület meghódítása, kereskedelem és a zarándoklat.
A hódítás kora lejárt, a kereskedelem jelentős részben az Interneten folyik – a zarándoklat viszont újra fellendülőben van.
Az ember keresi a testi-lelki felüdülést. Ennek legtermészetesebb módja kiszakadni a hétköznapokból, útra kelni, elmenni valahová, ahonnan tisztábban látszik mindaz, amit otthon hagytunk.
A világ azonban felgyorsult, s ez megteremtette a maga sajátos megoldását, a wellness hétvégét. A modern élet tempója ugyanis nem hagy időt semmire, ami igazán fontos lenne. Nem csak a fájdalomra nincs idő, ahogy a reklámokból tudjuk, de nincs idő az „odamenésre” sem.
Hagyományos módon a zarándok egyedül utazik (ami gyakran kivitelezhetetlen és nem is mindig biztonságos), de főleg gyalogosan, magával cipelve mindazon fontos tárgyait, amelyekre szüksége lehet. A zarándokút az életút leképezése. Bizonyos tulajdonságainkat, képességünket, tehetségünket egész életünk során hordozzuk magunkkal, mások pedig nincsenek velünk a jelen inkarnációnk alkalmával. A zarándoklat első leckéje, hogy csak azt vigyük, amire szükségünk lesz. Praktikusan úgy szokták tanácsolni, hogy a hátizsák nem haladja meg a testsúly 10%-át.
Egy zarándoklat lehetőséget biztosít arra, hogy lassítsunk a tempón. Gyalog nem tudunk gyorsabban haladni, mint ahogy a lelkünk megemészti a benyomásokat. A gyaloglás alkalmat ad arra, hogy eltűnődjünk az élet mélyebb értelmén. A zarándok megfigyelheti a természet csodáit és az ember alkotásait a külvilágban, valamint marad elegendő ideje önnön lelke folyamataira figyelni. A külső út és a belső út így eggyé válik, ami valódi fordulatot hoz az ember életébe.
A zarándoklat lényege, hogy fizikai és lelki próbatétel. Ezáltal kiégeti a mindennapok nyomását, a hétköznapi gondokat. Így nyernek teret az új gondolatok, ötletek, felismerések. (Jó ezeket a pihenők során papírra vetni.)
A hosszabb, gyalogos zarándokút megszabadít minket attól a tévedéstől, hogy meg lehet érkezni anélkül, hogy az utat végigjártuk volna („hogyan csináljuk könnyen, gyorsan”). Napjaink közkeletű tévedése ugyanis, hogy bármiből (mindenből) ki lehet spórolni a munkát, az időt, az erőfeszítést, a lélek leheletét, a személyes részvételt. Elegendő csupán ott lenni anélkül, hogy odamentünk volna, sőt: elég megnézni a Google képkeresőn. A zarándoklat ellentmondásos. Egyszerre kényelmes és nagyon fárasztó, külsőségekben, anyagiakban szerény, lélekben rendkívüli módon gazdagít.
Vannak helyek a Földön, ahol különleges módon érezhetőbb a magasabb rezgések jelenléte, a kegyelem áradása. Ezeken a helyeken csodák, jelenések, gyógyulások történtek (történnek).
Emiatt az emberek körében megnő ezen helyek tisztelete, kegyhelyekké, búcsújáró helyekké válnak, ahová rendszeresen elzarándokolnak az emberek, hálát adni vagy imádkozni valamiért. Sok zarándoklatot – például az El Caminót – vallástól függetlenül járják a spirituális útkeresők.
Az előttünk álló hónaphoz kapcsolódik a Csíksomlyói Zarándoklat, ahova 1567 óta járnak Pünkösd szombatján a hívők.
Az 1950-90. közti negyven évben ugyan módszeresen akadályozták a hívőket, de a 90-es évek óta egyre növekszik a résztvevők száma. Mára – több százezer fővel – egyfajta összmagyar ünneppé vált a Csíksomlyói Búcsú.
Habár az út nagy részét nem gyalog tesszük meg – ehhez a húsvét utáni kedden kell elindulni, amire, reálisan aligha adódik lehetőség minden évben – a csíksomlyói zarándoklat, a testi fáradtsággal és kényelmetlenséggel együtt rendkívüli lelki élmény.
A hit megerősödése javítja az emberi kapcsolatokat, a közösséghez és a munkához való viszonyt. Példamutatás másoknak, hogy ők is találjanak új utakat, tágasabb nézőpontokat.
Mielőtt bárkit elrettentenék, elmondom, hogy a rövid, akárcsak egy napos zarándokutak semmivel sem kevésbé hasznosak (csupán kevéssé megterhelő). A cél maga az út, a zarándoklat a test, a lélek és a szellem élménye. Nem a távolság, és nem is a vízhólyagok különböztetik meg a sétától vagy a wellness hétvégétől, hanem a belső hozzáállás.
Jó utat mindenkinek!
Tóth Éva Ágota
+36 20 489 92 97 |
