„A fény mindig utat mutat, Annak, ki a mélyben kutat.”
Az idén november 21-től december 21-ig tartózkodik a Nap a Nyilas jegyében, mellyel lezárul az ősz. A Zodiákus kilencedik stációjának szimbóluma a kentaur. A görög mitológiából tudjuk, hogy e különös lények létezésüket Zeusznak, az Olümposz főistenének köszönhetik. Történt ugyanis, hogy Héra – férje hűtlenkedéseit megbosszulandó – kiválasztotta magának Ixiónt, az ifjú lapita királyt, aki annak rendje és módja szerint beleszeretett az istennőbe. Zeusz fülébe jutott a találka híre, és úgy védte meg feleségét a bűnbeeséstől, hogy egy felhőből megformázta Héra alakját, és őt küldte el a légyottra. Hogy milyen tökéletesre sikeredett a varázslat, mi sem bizonyítja jobban, mint a nász következményeként megszülető Kentaurosz, aki felcseperedvén előszeretettel közösült vadlovak kancáival. Így születtek a kentaurok, e félig ember, félig ló alakú teremtmények. Közülük a leghíresebb, Kheirón volt, kinek tanítványai közé sorolták Akhilleuszt, Aszklépioszt, Iaszónt, és Patrokloszt. Bölcsességét Zeusz a Nyilas csillagképpel jutalmazta. Míg a Skorpió a legpesszimistább jegy, addig a Nyilas legjellemzőbb tulajdonsága az optimizmus. Nagy benne az életöröm, és a könnyedség. Törekszik a jóra, annak ellenére, hogy tudomásul veszi a rossz létjogosultságát is. Felmerül a kérdés, hogy mi a jó, és mi a rossz? A megfelelő válasz megtalálásához felül kell emelkednünk a hétköznapi gondolkodásmódon. Hogy is tudnánk másként azonosulni azzal, ami nem kedves az egónknak? A Nyilas uralkodó planétája Jupiter. Alapanalógiái a hit és az elfogadás. Azt tudjuk elfogadni, amiben hiszünk. Ha igazán hiszünk valamiben, azért képesek vagyunk áldozatot hozni. A hit erejénél nincsen nagyobb erő. Ha nem így lenne, akkor a vallások már rég nem lennének. A történelem folyamán a vallási vezetők gyakorta visszaéltek azzal a hatalommal, amit azért kaptak, hogy közvetítsék az isteni tanítást. Ennek sajnos a jelenkorban is van aktualitása. Az üdvösséghez vezető út nem az erőszakon, a pusztításon keresztül vezet. A sötétség lehúz, a fény felemel. A bennünk levő Jupitert kell ápolni, gondozni, mert e nélkül belesüllyedünk a mocsárba. A Föld biztonságot adó, megtartó, láthatatlan és könnyed ölelése a gravitáció. Ugyanakkor rabul ejti a fizikai testet, bizonyos korlátokat és lehetőségeket biztosít, melyet mi emberek igyekszünk átlépni, meghaladni. Versenyzünk egymással, a térrel és idővel, haladásnak és fejlődésnek gondoljuk azt, ami tulajdonképpen külsőség és látszat. Minél inkább űzzük, hajtjuk az életet, annál kevesebb idő jut a lelki folyamatainkra, érzelmi életünkre, azokra a dolgokra, amelyek nem mérhetőek, de építik azt, akik valójában vagyunk. Nehéz a kentaur nyilaként elröppenni az íjról, mert mámorra vágyó ló testünk lehúz, vágyaink láthatatlan rablánca fogva tart. A szellemi íjat elhagyó nyílvessző dimenziókon áthatoló mágikus röppályáját kellene követnünk ahhoz, hogy meghaladhassuk a matéria börtönét. A Nyilasság a bölcsesség lehetőségét hordozza. A bölcset csak a balgák szokták megkérdőjelezni. Nem mindegy bölcsnek lenni, vagy csak annak látszani. A filozófusok és a papok évezredek óta a teremtést kutatják, Istent keresik, és az ember helyét a „Nagy Műben”. Mi végre születtünk a világra? Azért, hogy valahol otthon legyünk benne, mondta Tamási Áron. Boldogságra törekszünk, de ez sajnos keveseknek sikerül. Hogy miért van ez így? Mert az ösztönember feltételekhez köti a boldogságát. Többnyire külső anyagi feltételekhez, vágyak kielégítéséhez, és bizonyos negatívumok elkerüléséhez. Ne érjék veszteségek, ne legyen beteg. Aki nem tapasztalta meg a „rosszat”, a fájdalmat, a veszteséget, lehet-e igazán boldog? A szerző most egyértelműen a nem mellett teszi le a voksát. Az asztrológia, az emberi sorsok kutatásának, megértésének és megélésének tudománya felbecsülhetetlen segítség. Amíg nem értjük meg egyéni és kollektív sorsbeágyazottságunk lényegét, esélyünk sincs a boldogságra, csupán csak ideig-óráig tartó múlandó örömökre futja. Elfogadni azt, hogy a világunk változik, fejlődik és hozzáadni azt, amihez képességünk, adottságunk van, talán ennyi, amit jó szívvel tehetünk. Kevesebbet pedig nem érdemes. Véleményeiket, gondolataikat, kérdéseiket elküldhetik az asztros@yahoo.com címre. Vigyázzanak magukra és egymásra! Tóth Sándor |