Egy Varjú Vilmosról elnevezett olimpiai baráti kör számára minden sportról szóló est ünnepnek számít. Ez hatványozottan igaz, ha a sportokon belül éppen az atlétikáról van szó. Ennél pedig már csak egy magasztosabb pillanat létezik, ha a meghívott vendég történetesen egy olimpiai érmes súlylökő. Mert, hogy Varjú Vilmos maga is súlylökő volt, aki 1964-ben – megtörve az amerikai dobóatléták hegemóniáját – bronzérmet szerzett Tokióban. A sportág fejlődését mutatja, hogy ma már nemcsak férfiak, hanem nők is dobhatnak, amit ráadásul igen jól is tesznek, hisz Márton Anita riói bronzérmes dobása például 48 cm-rel volt nagyobb, mint Varjú Vilié 1964-ben.
Ifj. Tomhauser István, Eperjesi László, Baji Balázs és Márton Anita a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör idei utolsó rendezvényén
A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Körnek a novemberi vendégei az atléták voltak. A már említett bronzérmes súlylökő, Márton Anita mellett az edzője, Eperjesi László, illetve békéscsabai klubtársa, a 110 méteres gátfutó Baji Balázs voltak az est főszereplői. Ez utóbbi sportolónak pedig az Ikarus BSE vezetőedzője, ifjabb Tomhauser István a trénere, aki természetesen szintén a vendégek között foglalt helyet. A sportolók és szakemberek a riói élményeiket elevenítették fel, meséltek a saját versenyükről, illetve a két atlétikai szám hazai helyzetét is körbejárták. A sportolók legfontosabb eszközeiket is magukkal hozták, így a nézők 4 kg-os súlygolyóval, valamint a 106 centiméter magas gáttal is megismerkedhettek.
A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör novemberi rendezvényével lezárult az a programsorozat, mely februárban Michelisz Norbert látogatásával kezdődött, majd Ancsin János, Szuper Levente és Nagy Tímea látogatásával folytatódott. Májusban ünnepélyes keretek között a kerületi olimpikonokat búcsúztatták el, szeptembertől pedig a riói hősök, Szász Emese és edzője, Kulcsár Győző, Szilágyi Áron és edzője, Decsi András, majd pedig az atléták, Anita és Balázs, valamint az edzőik következtek. A 2007 óta működő civil szervezet tehát idén is eredményes évet zárt, mely tendenciával a jövőben sem kívánnának szakítani. Riersch Tamás |