„Kriszti néni, te olyan ügyes vagy!” – mondta az egyik kisfiú a Cinkotai Huncutka óvoda Napraforgó csoportjában. És akinek ezt címezte, az nem volt más, mint Magát Krisztina óvónő, aki a húsvéti ünnepek alatt a Bukarestben rendezett súlyemelő Európa-bajnokságon szakításban arany-, lökésben és összetettben pedig ezüstérmes lett. – Még most is csak nehezen tudom elhinni – mesélte a cinkotai óvodapedagógus. – Bár, előzetesen éremben reménykedtem, hisz az orosz és ukrán versenyzők eltiltás miatt nem szerepelhettek, így pedig csökkent a riválisok száma, ám egy érem csak akkor biztos, ha már a dobogón áll az ember. A dobogón állást pedig nem lehet megszokni. Pedig Krisztina ezt már jó ideje gyakorolgatja. Többek között a 2009-es és 2010-es U23-as Európa-bajnokságokon, ahol négy alkalommal állhatott a dobogóra. 2010-ben ráadásul a tajvani főiskolai világbajnokságon is három bronzérmet szerzett, amely siker még a nagy múltú Óvónőképző Főiskola (ma egyetem) történetében is egyedülálló eredmény volt. Ezt pedig később még hat felnőtt Európa-bajnoki bronzérem (ebből három tavaly)I követte.
– Nagyon szerettem volna feljebb lépni a dobogó harmadik fokáról, ami azért csak sikerült Bukarestben. Igaz, az arany csak szakításban jött össze, mert lökésben és összetettben ezúttal a lengyel ellenfelem egy picivel jobb volt. Hogy mi lett volna, ha egy aprócska kilóval (132 helyett 133) többet lökök? Hát, akkor én nyerem az Európa-bajnokságot. De ez most nem így történt. A lengyel lánnyal egyébként évek óta nagy harcot vívunk. A tavalyi EB-n nekem sikerült őt leszorítanom a dobogóról, a vébén pedig a nyolc között ő előzött meg engem. Az eddigi pályafutását látva, illetve a mostani bukaresti eredményét emésztgetve Kriszti néni nemcsak ügyesnek, hanem nagyon erősnek is tűnik. Mert nem valószínű, hogy találnánk még egy óvónőt a kerületben, aki képes lenne 104 kilót szakítani és 132 kilót lökni. – Imádok gyerekekkel foglalkozni, a mostani csoportom 3-4 évesekből áll, ők persze, nem tudják, mi az, hogy Európa-bajnokság, meg mi az, hogy súlyemelés. A szülők és a kollégák természetesen tisztában vannak vele, hogy mi a hobbim, ők szurkoltak is nekem, és az EB után is sok gratulációt kaptam tőlük. A mostani bukaresti siker azonban még egy fontos kérdést eldöntött. Egy Európa-bajnoknak, Európa-bajnoki érmes súlyemelőnek ugyanis érdemes már komolyan vennie a versenysportot. Olyannyira komolyan, hogy amellett már nem fér meg az óvodai munka. – Ezt a tanévet még végig csinálom, utána viszont már csak a sportra koncentrálok. A Gerevich Alapítvány támogatásának köszönhetően ezt most már meg tudom tenni. A tokiói olimpiáig két évem van, ez alatt két-két világ- és Európa-bajnokságot rendeznek, melyeken szeretnék jól szerepelni. Arra sem számíthatok, hogy a riválisaimat mindig eltiltják majd, őket a dobogón kell legyőznöm, amihez még többet kell edzenem. S, mivel a legfőbb vágyam, hogy egy olimpián is bemutatkozhassam, megpróbálom az elkövetkezendő két esztendőt erre szánni.
Magát Krisztina súlyemelő első edzője az édesapja, Magát János egykori súlyemelő volt. Négy testvére van, akik szintén súlyemelők lettek. Közülük Gábor az egyetlen, aki felhagyott a sporttal, Csilla, Anikó és Csaba még mind a mai napig versenyeznek. A magyar sport történetében is ritka, hogy egy családból ennyien kóstoljanak bele ugyanabba a sportágba. A nagy számnak meg Kriszta személyében meglett az eredménye. Ő ugyanis a jelenkori magyar súlyemelés legnagyobb csillaga, akire már most nagyon büszkék lehetünk. R. T. |