Az emléktábla leleplezése a József utca 55. szám alatti ház falán. Képünkön jobbról Karelné Máté Orsolya, Dr. Goldberger Tamás, Kovács Péter polgármester, Havas Ágnes (ülve) holokauszt túlélő, Villányi Péter, a helytörténeti központ vezetője, és Károlyi Gábor, a legendás szentmihályi fényképész-dinasztia leszármazottja.
A József utca 55 szám alatti autókereskedés előtt gyűltek össze az emlékezők június 30-án, hogy az egykori zsidó imaház és elbontott holokauszt emlékmű helyén emlékezzenek meg egy táblaavatással a Szentmihályról pont 75 éve elhurcolt 650 fő zsidó lakosságról. Kovács Péter polgármester köszönetet mondott Dr. Goldberger Tamásnak, aki hosszabb ideje kutatja a kerület elődtelepüléseinek zsidó múltját, s erről egy helytörténeti könyvet is alkotott, Világhy Árpád képzőművésznek, aki vállalta az emléktábla elkészítését, a Novák családnak, akik az épület tulajdonosaként hozzájárultak az elhelyezéshez, és Horváth Ádám önkormányzati képviselőnek, akinek javaslatára az önkormányzat vállalta az emlékhely teljes költségét. Az eseményre sokan voltak kíváncsiak, Karelné Máté Orsolya, a helytörténeti központ helyettes vezetője külön köszöntötte a Budapesti Zsidó Hitközség elnökét és gazdasági vezetőjét a megjelent vendégek között.
Goldberger Tamás visszaemlékezésében elmondta, hogy 1830 óta éltek zsidók a valamikori Szentmihály pusztán, s lélekszámuk egyre növekedett, az 1930-as évek végére elérte a 600 főt. A közösségnek igénye lett volna egy önálló imaház felépítésére, és az idők során több épületet is megszereztek a József utca környékén, amit imaházként használtak. A fényképész Károlyi-család közreműködésével sikerült megvásárolni a közösségnek a József utca 55. számú házat, amelyre 1938-ban egy 180 négyzetméter alapterületű imaházat terveztek. A terveket a községben jóváhagyták, de az engedélyezés mindenféle akadályba ütközött, s a hitközség akkori vezetője belátta, hogy a zsidótörvények időszakában eléggé reménytelen dolog új zsidó imaházra engedélyt kapni, és visszavonta a kérelmet. A meglévő épületet átalakítva használták imaháznak, egyébként itt lakott családjával a kántor és a templomszolga, népszerű nevén a samesz.
A holokauszt után a haláltáborokat túlélt zsidók felkutatták az áldozatok nevét, és a negyvenes évek végén az épület mellett egy emlékművet állítottak, amin felsorolták a mártírok neveit. A vallásellenes szocializmus időszakában viszont ezt az emlékművet elbontották. Az imaház tervei szerencsére fennmaradtak, s ennek egy részét ábrázolja Világhy Árpád az emléktáblán (aki egyben a közeli Pálfi téren álló Pálfi János-szobor alkotója is). (F)
|