Az asztrológus gondolatai Asztrológiai útmutató a Nyilas jegyében

„A fény mindig utat mutat,
Annak, ki a mélyben kutat.”

   Idén a Nap november 22-től december 22-ig tartózkodik a Nyilas jegyében. Az ősz utolsó felvonásában a nappalok rövidülnek, a hőmérséklet többnyire fagypont alá süllyed éjszaka. A kereszténység és az európai őshonos népek és nemzetek Jézus születésének ünnepére készülődnek.
   A lényeg több mint kétezer év óta ugyanaz. Akkor van a leginkább szükségünk a fényre, amikor a legnagyobb a sötétség. És mikor lenne nagyobb szükségünk a hit erejére, mint most a XXI. század második évtizedének utolsó évéhez közeledve. Mert valljuk be, ami mostanában zajlik a világban, némiképp a Római Birodalom bukását juttatja az eszünkbe. Az európai ember fizikailag, lelkileg és szellemileg is elsatnyult. Európai értékrendről beszélnek, sok esetben ilyesmire hivatkoznak, de csak azt látjuk, hogy veszni hagyjuk az értékein­ket és felszámolják a rendet. A rendetlenség kikezdi a rendszert és megszünteti az alkotó elemeit. A szomorú mindebben az, hogy az alkotóelemek mi vagyunk. Most van a leginkább szükségünk egymásra, amíg még nem késő.

   Az ember, akiben ott a Nyilas energia, egy örök gyermek. Milyenek a gyerekek, tehetnénk fel jogosan a kérdést? Kíváncsiak, nyitottak az újra, nincs számukra lehetetlen, játsszák a nagy életjátékot, nem görcsösen, nem erőlködve. Szeretik a jókedvet, a tréfát. A kitartás nem az erősségük, a monotonitás elől úgy menekülnek, mint ördög a tömjénfüsttől.
   A Nyilas a Zodiákus optimistája. Bízik magában, mely jó értelemben önbizalmat jelöl. Ha átesik a ló túlsó oldalára, akkor a külső szemlélő beképzeltnek, önhittnek látja. Felmerülhet a kérdés, hogy kit zavar az, ha valakinek nagy az önbizalma? Természetesen azt, akiből ez a tulajdonság hiányzik. A manapság divatos ideológiák a XXI. század emberével igyekeznek az ego mindenhatóságát elhitetni. Ha hiszel magadban, minden vágyad teljesülhet, mondják. Ez természetesen óriási tévedés, mert a vágyak termékenységi képessége messze felülmúlja bármely egyén erejét.
   Az akarom, vágyom, hiszem hármasság iránya többnyire nem helyes. Ennek az egyszerű magyarázata az, hogy senki sem azért született, hogy a világ előtte hajbókoljon és lesse élete minden pillanatában a kívánságait. Sarkítva bár, de az egoista ember úgy gondolja, hogy ettől lenne boldog. Mások fájdalma, szerencsétlensége, nyomora, csak súlyosan sérült embernek okozhat örömöt. Az öröm gyökere nem lehet a bánat. Bár létezik a magyar nyelvben a káröröm szó, tudjuk, hogy jelentése sosem pozitív. A földi lét bipolaritása megteremti a bánatot az öröm mostohatestvéreként.

  A felhőtlen öröm arra utal, hogy az öröm múlandó. A napfény időleges. Mint ahogy a fény, ha ránk világít, megjelenik az árnyék, úgy él a tudatos énünk mögött a tudattalan, mely többek között az a láthatatlan belső világunk, ahová elrejtünk mindent, amiről nem akarunk tudomást venni. Az elfojtott problémáinkkal azok az emberek szembesítenek, akikkel a mindennapok során találkozunk. Alapvetően pedig pont azok, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ebből a szemszögből tekintve csak az egónk számára léteznek a pozitív vagy negatív megélések. Szellemi értelemben az életünk minden pillanata tanulás és fejlődés. Ha teljes egészében azonosulni tudnánk e gondolattal, akkor juthatnánk el valamiféle – sokunk által áhított – bölcsességhez. Ez lenne a Nyilasságnak az a magas szintje, amit érdemes megcélozni.

   Véleményeiket, gondolataikat, kérdéseiket elküldhetik az asztros@yahoo.com címre.

   Vigyázzanak magukra és egymásra!                   Tóth Sándor