A cinkotai gazdák szeretik a közösséget. A szabadságharc után, már 1854-ben, hogy megszűnt a jobbágyok röghözkötöttsége, alakítottak egy gazdakört, erről tanúskodnak az egykori feljegyzések. Persze akkoriban a szabadságot még másként értelmezték. A vallásszabadság fogalmába beletartozott, hogy tótok szabadon járhattak az evangélikus istentiszteletre – csakhogy a gróf a templomajtóba odaállított botos hajdúkat, és mindenkinek végigvertek a hátán, aki belépett; bár az kétségtelen, hogy a vallásgyakorlás végül is szabad volt... Az első Világháború és a trianoni trauma után a cinkotai gazdák újfent gazdakörbe szerveződtek, egy fennmaradt fénykép is őrzi az 1943-ban indult aranykalászos gazdatanfolyam résztvevőinek fényképét és teljes névsorát. Ők nem csupán a gazdálkodásban segítették egymást, de aktívan részt is vettek Cinkota kulturális életében, bálok, összejövetelek szervezésével. A gazdák önszerveződése az ötvenes években hamvába holt, és saját föld sem lett volna, ahol egyénileg lehet gazdálkodni. A Gazdakör a rendszerváltozás után, 1996 márciusában éledt újjá Agárdi István aktív közreműködésével, majd őt 2005-ben Bagyánszki Pálné váltotta az elnöki székben, majd 2009-től Bátorfi Mihály lett az elnök, akit az október 9-én megtartott ünnepi közgyűlés újra megerősített tisztségében, sőt rangos kitüntetést is kapott. A jó hangulatú tisztújítás után a résztvevők ellátogattak a közeli Tájházba, ahol 11 fényképes tablón lehetett megnézni a gazdakör 25 éves történetét. A csoportkép a közgyűlés helyszínén, az evangélikus közösségi ház udvarán készült. |