3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás, majd egy maratonfutás (42,2 kilométer). Kimondani is sok, hát még teljesíteni! Ráadásul gyakran 30 fok feletti hőségben, merthogy a magyarországi Ironman triatlonversenyeket mindig az augusztusi nagy melegben rendezik a Somogy megyei Nagyatádon. Immár 32 éve. Így volt ez idén is, és a résztvevők között 19. alkalommal ott volt a Centenáriumi lakótelep egyik lakója, Forgács Gyula is.
– Idén Bíró Bandi (elhunyt sportbarátom) emlékére versenyeztem. Lélekben végig velem volt, és segített a nehéz percekben – elevenítette fel az augusztusi történteket a 19-szeres kertvárosi Ironman. – Bandi erőssége a kerékpár volt, nagyon tudta nyomni a pedált. Amikor 90 kilométernél erősen görcsölt a combizmom, és én gondban voltam, olyannyira, hogy az is felmerült bennem, hogy fel kell adnom a versenyt. – Ekkor Banditól kértem tanácsot és erőt, hogy kibírjam a nehéz perceket. Azt mondta, semmi gond Gyula, tekerj erőltetés nélkül, egyél, igyál eleget, és el fog múlni a görcsölés. És igaza lett, a második 90 kilométert, igaz lassabban, de végig tudtam tekerni. A futásom is meglepően jól sikerült, pedig a 35 fokos meleg igencsak kikészített. Az, hogy sokat gondoltam Bandira a hosszú úton, sokat segített, keményebbnek, erősebbnek éreztem magamat. Célba éréskor pedig meghatódva és boldogan mondtam köszönetet neki.
Forgács Gyula pár hét múlva lesz 71 éves. Ennek tükrében kell az ő Ironman eredményét is értékelni. Augusztus 14-én az említett 35 fokos melegben 1:37:23-as idővel úszta le a 3,8 km-es távot, majd fájós combbal 7:24:06-os idővel tekerte le a 180 km-t, hogy aztán a végére kicsit elfáradva egy 5:49:13 másodperces maratont produkáljon. Ez összesen 14:57:22-es időt jelentett, amely a 324. helyhez volt elegendő. – Szerintem elfogadható ez az idő, év közben sokáig sérüléssel bajlódtam, egy ideig futni se nagyon bírtam, így annak is örültem, hogy ott lehettem a rajtnál. Ehhez képest majd egy órával jobb időt teljesítettem, mint tavaly hetven évesen. Forgács Gyula természetesen korábban ennél jobb időket is elért már. 2010-ben például 11:23:02 másodperces idővel fejezte be ezt az emberpróbáló versenyt. Az Ironman-en végigmenni, és ezt az utat évről évre megismételni már nemcsak sportteljesítmény, hanem egyenesen életforma. A nagyatádi résztvevők jól ismerik egymást, évközben is sok versenyen találkoznak, a Somogy megyei településről pedig csak akkor hiányoznak, ha nagy baj van. Mint a már említett Bíró Bandival is történt. – Hogy telik egy napom? Délelőtt általában kerékpározom egy nagyot, általában Isaszeg felé, arrafelé ugyanis kellőképpen dombos a táj. Délben úszni szoktam a szentmihályi uszodában, ahol van, hogy egyedül rovom a hosszokat, majd délután futok egyet. Télen nehezebb kimozdulni, ilyenkor otthon (a lakótelepi lakásban) edzek, de a hideg időben is megpróbálok minden versenylehetőséget kihasználni.
Forgács Gyula pont harminc éve lakik a feleségével a Centenáriumi lakótelepen. Egészen 2006-ig minden reggel hajnalban kelt, hogy a szolgálati busszal beérjen a cinkotai garázsba, s hogy aztán egész reggel és egész délelőtt a 32-es busszal szállítsa az utasokat. Forgács Gyula 35 évet töltött a BKV-nál, ebből három évtizedet a 32-es busz volánja mögött. Mind a mai napig még álmából felébredve is sorolni tudja a megállókat. – Sosem voltam sportos alkat, mígnem 1994-ben részt nem vettem egy Balaton átúszáson. Mindössze csak kipróbáltam magamat, és nem gondoltam, hogy ezzel egy új korszak kezdődik az életemben. Az 1994-es próbatételt ugyanis újabbak követték. A mátyásföldi buszvezető először csak az úszásba, majd a futásba is belekóstolt. 1997-től pedig már a BKV Előre igazolt sportolójaként versenyzett. – Az úszás, a futás és a kerékpározás három olyan sport, amely bárki által űzhető. Nagy tudás nem kell hozzá, ezért népszerűek az amatőrök körében. Innen pedig már csak egy ugrás a triatlon, mely éppen erre három alapsportágra épül.
Forgács Gyula az évek során egyre komolyabb eredményeket produkált. A Balaton átúszásokból és a maratoni futásokból mára egy tizenkilencszeres vasember lett. Megszámolni is nehéz lenne, hogy emellett hányszor úszta már át a „magyar tengert”, és a maratoni távot is majd félszázszor teljesítette már. A hazai versenyeken kívül lefutotta már a Monte Carlo-i, a római, a párizsi és a ferrarai maratonit is, 2007-ben részt vett a győri Duatlon-világbajnokságon, 2009-ben a budapesti Duatlon Eb-n és a 2010-es budapesti triatlon világbajnokságon is. Egyesületében, a BKV Előrében pedig többször választották meg a legjobb sportolónak, illetve a triatlonszövetség elismerését, az „Év Szenior Triatlon Versenyzője” címet is többször kiérdemelte már.
– Sokszor kérdezik tőlem, hogy meddig lehet ilyen elánnal sportolni. Nos, nekem már többször volt alkalmam a külföldi országok versenysportjába belekóstolni, és minden esetben azt tapasztaltam, hogy a nálunk nyugatabbra levő országokban kortalanok a versenyzők. Megpróbálok én is eszerint élni. Így máris a következő nagy feladatra koncentrálok: jövőre szeretném huszadik alkalommal is teljesíteni az Ironman-t. Eddig a sportnak köszönhetően elkerültek a komolyabb betegségek, remélem, a jövőben is így lesz majd! Riersch Tamás |